Bús szimfónia
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek
Mosolyod bűbája édes tolvaj,finom szelídség szádon a sóhaj,sóvárgással átitatott hangulat,vágyakozásom rád lopja csókomat. Ajkadat hűsítő huncut forróság,balzsamos bőrödre hevült bohóság,csillagörvénye
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,színek nélküli, fénytelen homályra,pihe-puha táncot járnak a hópihék,fehér ölelésbe csendesül a vidék. Selyemként terül szét
Süppedő trágyában vergődik az élet,disznók közt fetrengve megkopik a lélek.Pokolra születtél,álmaid szétfújta a szél.Ez jutott, szenny és mocsok,örömfoszlányokra eltékozolt napok.A
Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt
Csendleplét szétteregetve gyászol,semmibe fordul a lomha távol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol
Felhők habjain megbújva, az est honol,sötétségébe burkolózva kóborol,lecsukja csillag szemeit, némán figyel,varázsleplet húz, hófehér tenyerével. Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,suttogva
Gaz, ármánykodó, hamis király,tombol a gyűlölködő viszály,besúgók, megtévesztő álhírek,a becstelen korrupciós érdek. Gerinctelenek pusztító ura,szemfényvesztők leghitványabbika,arcáról bőre, sohasem hámlik,népének vérszívójává
Koldul a lélek, félemberként szédeleg,hazug illúzióban keres jeleket,szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,homályba borult világ keserű búja. Lázzá szökik, túl törékeny
Zenelista: 01. Hermes House Band – I Will Survive (La La La)02. Barry Manilow – Copacabana (At The Copa) (1993