Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett benne. Már nem zajong...
Magasba törve hintázunk,ívelő görbe szívdobbanásunk,s ha bírja majd a holnap,szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,valóra váltva minden belém képzelésed,emelkedésünkben a világ életté éled. Hintázunk le...
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek alá fehér foltos suttogás...