Szajki-tavak – ahol az erdők csendje a víz felszínén időzik
A Szajki-tavak körül a természet olyan nyugalommal borul az emberre, mintha az idő egy pillanatra megállna az árnyas fák között. A tórendszer vize tükörként simul az erdei lombkorona alá, és a fény minden apró rezdülése megcsillan a felszínen, mintha a táj saját ritmusát lehelné a hullámokra. A part menti ösvények puha avaron vezetnek végig, ahol a fák illata és a…
Bögöte, István-hegyi kilátó
A Bögöte fölé emelkedő István-hegyi kilátó a csend és a széles horizont találkozásának helye. Innen a szem szinte végtelenbe veszhet: a Kemenes-vidék dombjai, a Ság-hegy kúpja és a távoli Somló vonulata egyszerre tárul fel a látogatónak. Ahogy a nap aranyló sugarai megérintik a tájat, a kilátóból szemlélve minden irányban a nyugalom színei bontakoznak ki. A szél halk zúgása, a madarak…
November 1
November elseje a csendes emlékezés és a tisztelet napja, amikor a temetők megtelnek virágokkal, mécsesekkel és lassú léptekkel. A napfény szelíden simít végig a sírokon, mintha maga is vigaszt hordozna, és aranyszínbe vonja a krizantémok szirmait. A temetőkben sétálva minden apró részlet beszél — a frissen helyezett koszorú, a lehullott levél, a csendben meghajló emberalak. A napfényben ragyogó gyertyák most…
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
Lélektükör
A hajnal úgy törik szét bennem,mint repedt tükörben vérző fénydarab,a fájdalom bordáim közt dobol,rabmadárként menekülne, de nem szabad.Az ablak alatt szakadt rózsa,csendben vergődik az alaktalan porban,e dermedt némaságban ordítanék,mint elfojtott sikoly a gúnymosolyban.Nem tudom, melyik arcom él még,s melyik halt meg, túl a tegnapon,csak érzem, ahogy a levegő,óvatosan megtorpan a torkomon.A vágy még itt lakik, maga a pokol,lassan, sűrűn, önmagába…
Aranyvölgy
Hol néma fák között égig ér a fény,illatos völgy ölén, szél dalolva él,mint szelíd, rejtelmes méh, a patak,mély zúgású hűs vizével szalad. Hegy vállán a hajnal lassan szétterül,a rétre gyöngyöző harmatfátyol ül,ösvénytelen tündöklő termékenység,itt ember lábnyomot nem taposott még. Egy vándor jő, szemén bús áhítat,tán illúzió, miután kutat…Napot köszönt, s hideg köveket vizsgál,tele reménnyel, mely vérében vibrál. Úgy hiszi, e…
