Felhők habjain megbújva, est honol,sötétségbe burkolózva kóborol,lecsukja csillag szemeit, némán figyel,varázsleplet húz, hófehér tenyerével. Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,suttogva időtlen reményt a széllel,fagyos nyüzsgése most kedvesen érint,boldogan dobbannak a szívek megint. Emlékek foszlányán, gyertyát gyújt egy angyal,kitárva karjait, szelíd ragyogással,lassú percek ölében nyugszik a lélek,semmivé válnak a kísértő lidércek. Kacsint az élet az ünnepi fényben,decemberi álom lágy ölelésben,szikrázó szeretet, merész…