Gátlástalanul gátlásos vagyok,
Még csak magamhoz sem nyúlhatok,
feloldani feszültségeim nem merem,
merengve nézek magam elé szüntelen.
Rosszul esik minden egyes szó,
az egész életem egy nagy depresszió,
hajamat tépve, fejemet falba verdesem,
egyetlen kapcsolatom, mely ennyire közvetlen.
Menekülnék el, kifelé ebből a káoszból,
szabadulnék a bennem rejtőző gonosztól,
de nincs segítség, senkiben sem bízhatom,
magányos lelkem csak egyre jobban kínozom.
Megoldás az agyamban már létezik,,
s eljön a nap mikor minden megváltozik,
véget ér e kínzó gyötrelem,
élőholtak útját járva lezárom az életem.
