Képzelet és valóság

LÁSS.HALLJ.ÉREZZ

Por és hamu

Süppedő trágyában vergődik az élet,
disznók közt fetrengve megkopik a lélek.
Pokolra születtél,
álmaid szétfújta a szél.
Ez jutott, szenny és mocsok,
örömfoszlányokra eltékozolt napok.
A bőrödbe égő veríték,
hamis önámítás, hogy van segítség.
Torkodon akadt a szándék,
fényből sötétbe húzott az árnyék.
Léted csapdája ordítva rád zárul,
az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul.
Az út végére darabokra hullva,
fájón nézel a szárnyaszegett múltra.
Feldereng az isteni remény,
tehetetlen elmúlásod peremén.
Majd emésztő tüzek, mélabú,
s tested már csak por és hamu.
Elvesznek határaid, végleg elcsitulsz,
fénylő csillagok közt gyógyulsz.

Post navigation

Írj megjegyzést

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Képzelet és valóság

Végtelen óceán

Irigység

Életemben nem…