Csillagporos alkonyon, hangtalan borul ránk az éj,
Egy, a fejedben kavargó gondolat, új mesét ígér,
Lehunyod szemed, nem zavarnak már a fények,
Éjszaka csendjében, így születnek új élmények.
Álmodj… álmodj valami nagyon szépet,
Láss sok-sok csodálatos álomképet,
S, ahogy a holdfény teremti a csillagokat,
Fantáziád erejével alkoss új, színpompás világokat.
Csak akarnod kell, s minden valósággá változik,
Hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik,
Szabadon elérheted, bármit is szeretnél,
Léted határain túlra repítő, friss hajnali szél.
Szállj… szárnyalj magasra, szemed vakítsa káprázat,
A végtelen világegyetem adta, legszebb varázslat,
S mire a Földön, új bíbor hajnal virrad,
Lábaiddal érinted, az ég kékjén elhalványuló Holdat.
Mint tér az idővel, olvad eggyé képzelet és valóság,
Nem tudhatod, mikor felébredsz, idelent mi vár rád,
Talán csak illúzió, egy délibáb csupán az élet képe,
Csillagbölcsőből születő milliárdnyi fény apró tündöklése.
