Köd takaróba burkolózva,végtelen álmát alussza,kifakult, halott téli táj,átláthatatlan sűrű homály. Sötét, jéghideg éjjelek,a hold fényét sehol sem leled,rideg, kegyetlen táncra kél,süvítve tomboló északi szél....
Ni, csak…!Lábam között két tojásom,fölötte a lecsó-ló kolbászom!Azzal megyek én lecsolni,lyányok szívét birtokolni. Mert…!Akkor vagyok én nagy legény,ha a kolbászom is kemény!Nem is hallok...
Gátlástalanul gátlásos vagyok,Még csak magamhoz sem nyúlhatok,feloldani feszültségeim nem merem,merengve nézek magam elé szüntelen. Rosszul esik minden egyes szó,az egész életem egy nagy depresszió,hajamat...
Írj megjegyzést