3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (12)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (7)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (20)
Alkotásaim Verseim Ősz
Verseim

Ősz

Magunk mögött hagyva,
a mézízű nyarat,
szomorúan néz ránk az ég,
napsugara erőtlenül simogat.
Megfáradtan baktat a világ,
arcunkra langy mosolyt rajzol,
hűs szellő hozza leheletét,
kertek alján az ősz csatangol.
Utolsó báljára készül a természet,
tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,
a Hold, fejét párnájára hajtja,
halványan dereng a félhomály.
A madarak is elhallgatnak,
ringó nád öleli a vén ladikot,
a szél hullámokat kerget,
viharlámpa álmos árnyéka imbolyog.
Álomba szenderül a rét,
hűvös ködtakarójában hempereg,
elbúcsúznak töredező ágaiktól,
a megtépázott levelek.
Sejtelmes fátylát bontja az élet,
hajnali bíbor bűbája,
harmatcsepp ringatózik a fűszálon,
a Naptól csókot csen, csábos ajkára.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

$eeaa1e03468300249503dfcc5d20872b-xxxx