Magunk mögött hagyva,a mézízű nyarat,szomorúan néz ránk az ég,napsugara erőtlenül simogat.Megfáradtan baktat a világ,arcunkra langy mosolyt rajzol,hűs szellő hozza leheletét,kertek alján az ősz csatangol.Utolsó báljára készül a természet,tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,a Hold, fejét párnájára hajtja,halványan dereng a félhomály.A madarak is elhallgatnak,ringó nád öleli a vén ladikot,a szél hullámokat…