Nincs menekvés

Feltételes kényszer csupán az élet,
tétován bóklászó véletlen végzet,
homályos tükörben vicsorgó látszat,
konc után kapva nem hiába fárad.

Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,
porszemként bolyongsz az emésztő kínban,
a valóság borzalmasabb, mint bármi,
s a nagy isteni remény, túl parányi.

Meg vagy jelölve, születésed óta,
elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,
de nincs menekvés, elméd ostorozzák,
sötét börtönöd szabadságnak hívják.