Feltételes kényszer csupán az élet,
tétován bóklászó véletlen végzet,
homályos tükörben vicsorgó látszat,
konc után kapva nem hiába fárad.
Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,
porszemként bolyongsz az emésztő kínban,
a valóság borzalmasabb, mint bármi,
s a nagy isteni remény, túl parányi.
Meg vagy jelölve, születésed óta,
elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,
de nincs menekvés, elméd ostorozzák,
sötét börtönöd szabadságnak hívják.
