Szorosra fűzött gyötrelemláncon,
arcomnak feszülő indulatok,
messzire visznek el magamtól,
lúdbőröznek a gondolatok.
Minden elcsókolt csókod íze,
mézédes nektár áradata,
ajkaimon pihen örökre,
lüktető boldogság zamata.
Selymes hajad illatában,
vágyat ringató ölelés,
tavaszi réten virágtenger,
bódult szerelmes hempergés.
Nyitott szemed a végtelen tenger,
merengek írisze színeiben,
szememet igézőn fogva tartja,
elsüllyeszt hiányod cseppjeiben.
Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,
kezemben szétzúzott lét darabok,
ősi ösztön visz előre,
egész, csak veled maradok.
