Szorosra fűzött gyötrelemláncon,
arcomnak feszülő indulatok,
messzire visznek el magamtól,
lúdbőröznek a gondolatok.
Minden elcsókolt csókod íze,
mézédes nektár áradata,
ajkaimon pihen örökre,
lüktető boldogság zamata.
Selymes hajad illatában,
vágyat ringató ölelés,
tavaszi réten virágtenger,
bódult szerelmes hempergés.
Nyitott szemed végtelen tenger,
merengek írisze színeiben,
szememet igézőn fogva tartja,
elsüllyeszt hiányod cseppjeiben.
Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,
kezemben szétzúzott lét darabok,
ősi ösztön visz előre,
egész, csak veled maradok.
