Éltető forrásom vagy!
Csobogó csermely, hűs vízű patak.
Cirógatón ábrándos álmok árjával,
örökké ringató medrembe csábítalak!
Levegőm vagy!
Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.
Veled lélegzem be a pillanatot,
összebújva ezer buja hajnalon!
Te vagy a rétek virága!
Színpompásan illatozó természet.
Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,
e szemkápráztató gyönyörűséget!
Csókod fénylő hamvassága!?
Maga a fejembe szállt boldogság.
Cseppenként kortyolom édes zamatát,
belőle sugárzik feléd a forróság!
Elakad a hang!
Szellőként hozzám simul a gondolat.
Kell a kezed, szíved, lelked,
vágyaimra fonódva öleld belém valódat!
Csendedbe bújok!
Szívdobbanásodban lüktet az egész világ.
Elnémul minden, csak mi vagyunk,
kezdetét veszi az örökkévalóság!
