Sejtelmes némaságba burkolózva,
kopogtat, fázósan bújik a hideg éj,
erőtlen testem magához húzza,
sűrű homályban vibrál a szenvedély.
Lüktet, selymesen simul a csend,
behálóz érintést sugalló láza,
remegő árnyjáték halványan dereng,
kapaszkodik belém, borzongok a vágyba.
Koldusa vagyok igéző tekintetének,
pajkosan kacsint, pillanatra megremeg,
véremben cseppjei szerelem tengerének,
simogató habjában fürdetem lelkemet.
Kitárja karjait, finom táncot járva,
dédelget… tüzesen perzsel a lángja,
mámorító boldogság illanó varázsa,
nyár ízű csókjait leheli számra.
Lágy zenét dúdol a hajnali fény,
távolra szökik az éj szőtte álom,
kedves vigaszt suttog a remény,
dallama életet hoz a világon.
