Annyira gyönyörű, őt nézem szüntelen,
törékeny testén folyton eltévelyedem,
ő a legszebb lány, a szívem érte dobog,
érzem, lelkem tüze egyre hevesebben lobog.
Furcsa, bizsergető érzés ragad magával,
kapcsolatom meg is szűnik a külvilággal,
bódult állapotban egy félénk kézfogás,
észveszejtő a veled, s rólad álmodás.
Kitöltöd a napjaim, vágyódom utánad,
nem szeretném, emiatt tartanál butának,
szeretlek, jobban mint valaha bárki mást,
titokban… nem mondhatom el e vallomást.
Néhány huncut pillantás, kedves mosoly,
mi kettőnk között alakul, az már komoly,
lehet tengernyi hibád, észre sem veszem,
elveszett az okos fiú, elvetted az eszem.
Akarlak, nem tudok szabadulni tőled,
oly fenséges gyengédség árad belőled,
már tudom, számomra te vagy az igazi,
kiért érdemes élni, s halálig harcolni.
Most itt ülsz velem, fogom csöpp kezed,
nézem csodálatosan csillogó két szemed,
majd reszkető ajkaimmal lágyan átölelve,
ugrunk fejest egy felejthetetlen szerelembe.
