Képzelet és valóság

"Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik!"

Tél búcsúztató

Bimbóból fakadó színes világ,
tavaszt ébresztő rózsaszín virág,
szirmait bontogató szenvedély,
kacér kikelet, tavaszi szeszély. Pajkos napsugarak szövik át,
bozontos füzek aranyhaját,
táncoló árnyékok bontják szét,
lágy szellő borzolja melegét. Puha, kehely ágyából hívogat,
bódító, mézillatú áhítat,
cseppenként ontja édes zamatát,
darázsnép duruzsolja dallamát. Néha, fájó szívű felhők sírnak,
falevelek csendben összebújnak,
könnyező vízcseppnyi csillanás,
szikrázó szivárvány ragyogás. Azúrkék szemével kacsint az ég,
összeolvad, reszket a messzeség,
vándormadaraink visszatérnek,
fecske, gólya búcsút int a télnek.

Post navigation

Írj megjegyzést

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Egy életen át

Karod karomba zár

Vágyakozás

A kívánságom