3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (12)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (7)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (20)
Alkotásaim Verseim Tél búcsúztató
Verseim

Tél búcsúztató

Bimbóból fakadó színes világ,
tavaszt ébresztő rózsaszín virág,
szirmait bontogató szenvedély,
kacér kikelet, tavaszi szeszély.

Pajkos napsugarak szövik át,
bozontos füzek aranyhaját,
táncoló árnyékok bontják szét,
lágy szellő borzolja melegét.

Puha, kehely ágyából hívogat,
bódító, mézillatú áhítat,
cseppenként ontja édes zamatát,
darázsnép duruzsolja dallamát.

Néha, fájó szívű felhők sírnak,
falevelek csendben összebújnak,
könnyező vízcseppnyi csillanás,
szikrázó szivárvány ragyogás.

Azúrkék szemével kacsint az ég,
összeolvad, reszket a messzeség,
vándormadaraink visszatérnek,
fecske, gólya búcsút int a télnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

$eeaa1e03468300249503dfcc5d20872b-xxxx