Nélküled meghalok

Reszkető csendemmel viaskodva,
magam vagyok…
Erőtlen testembe burkolózva,
vágyak lüktetésétől sorvadok.

Létem perceibe kapaszkodva,
világod kívánom…
Halk vigaszát szívem zakatolja,
sóvár szerelmes szenvedélyálom.

Gyönyört idéz a képzelet síkja,
elveszem benned…
Édes illanó illatod kínja,
érintésed hálót húz, nem enged.

Pillantásod eltűnő emléke,
arcodat kutatom…
Homályba vesző gyönyörűsége,
csókod mérgét ajkamon vigyázom.

Öröktől fogva bennem létezel,
nélküled meghalok…
Fény kitárja karjait, felemel,
szemhéjam zárva, pillámon csillagok.