"Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik!"
Tom-F.

KÉPEK
Fotók, plakátok, borítóképek, digitális festészet.
ZENÉK
Zenék, mixek, videók.
VERSEK
"Suttog a múlt, belém kapaszkodik, nyújtózkodó felhők hátán siklik, játszik velem, torz tükröt tart elém, torkon ragad, felkavar a remény..."
Már semmi sem fáj, 2017.május 21.
"Lüktető estfényben egymásba fonódtak a percek, meztelen válladon születtek csók ízű emlékek, sóhajtva sütötte le éjszemét a cinkos Hold, gyengéden terítve ránk lepelként csillagport..."
Második szerelem, 2015. február 15.
"Mint tér az idővel, olvad eggyé képzelet és valóság, nem tudhatod, mikor felébredsz, idelent mi vár rád, talán csak illúzió, egy délibáb csupán az élet képe, csillagbölcsőből születő milliárdnyi fény apró tündöklése..."
Képzelet és valóság, 2014.július 14.
"A test, s a lélek most együtt tombol, az elme kikapcsol, semmire sem gondol, csak téged imád, s követel szüntelen, szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen..."
Perverzió, 2012. július 24.
"Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem, tollpihe pihen az aranyló hajtincsen, s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll, szép arcod simítva mosolyod rám talál..."
Édes ébredés, 2012. január 9.
"Ha tükröd lehetnék, én lennék a legboldogabb, hisz mindig a legkedvesebb arc mosolyogna rám, s a legszebb szemek gyönyörködhetnének abban a csodában, mit csak én mutathatnék meg annak, kit a legjobban szeretek a világon!..."
Mert szeretlek..., 2008. november 21.
"Szédítő szenvedély! Szerelemben őrjöngő vágyak! Hogy rád találtam, folyton téged kívánlak! Sóvárgom mindazt, mit kérsz, s adhatsz! Test a testben, mindent megkaphatsz!"
Érted lángolva, 2012. január 1.
"A gyötrelem lánca bús dallamra fakad, megfojtott lelkemben elhalnak a szavak, végleges valósággá vált a haldokló világ, szívem elcsendesedett, mint az elfagyott virág..."
Nem vagy már, 2022. március 15.
"Olyan puhán karolsz, beengedlek magamba, te vagy égő szívem legfontosabb darabja, létezésed lüktető csodája ajándék, életben értelmet nélküled nem találnék..."
Álomszerű lebegés, 2021. november 2.
"Láttunk már szebb márciusi tavaszt, lázban égett diák, gazda, s paraszt. A szabadság vágyától vezérelve, egyesült nemzet vette sorsát, kezébe!"
Mai magyarok, 2014. március 14.
0
VERS0
KÉP0
MIX0
FOTÓ0
ZENE0
VIDEÓALKOTÁSAIM


Tél búcsúztató
Bimbóból fakadó színes világ, tavaszt ébresztő rózsaszín virág, szirmait bontogató szenvedély, kacér kikelet, tavaszi szeszély. Pajkos napsugarak szövik át, bozontos füzek aranyhaját, táncoló árnyékok bontják szét, lágy szellő borzolja melegét. Puha, kehely ágyából hívogat, bódító, mézillatú áhítat, cseppenként ontja édes zamatát, darázsnép duruzsolja dallamát. Néha, fájó szívű felhők sírnak, falevelek csendben összebújnak, könnyező vízcseppnyi csillanás,…

Szellőtánc
Árad a fuvallat, szirmokat röptet,zizzenő avarágy szeli a csöndet,lágyan ringatózva az erdő vigad,mező zsibong lüktető élet sarjad. A gyűrött hegygerinc hátán viháncol,völgy ölén a susogó fűvel táncol,andalító tücsök zenét hallatja,pillangó szárnyakon repül dallama. A magasban szökdel, felhőket tépked,villantva halovány selymes ég kéket,ragyogó színben fürdeti a tájat,édes aromájú virgonc varázslat. A levelek harmatcseppjét kortyolja,életet lehelve, napfényt…

Szédült keringés
Ajkaid nyomata, éltető zamat,forró csókokkal enyhíted szomjamat,viaszcseppként olvad rám gyertyalángod,örömmámor uralja boldogságod. Tüzem, mindent elhamvasztó éhségében,a vágyak ősi ösztöne hajtja vérem,édeni ritmusra lüktetve ringatod,a bőrömbe harapja magát illatod. Érintésed tűzvihar, testemen sistereg,lángoló mézkelyhed vágyat gerjesztve pezseg,a gyönyör fülledt fátyla uralja tudatod,csurranó szenvedélyben lélegzem sóhajod. Korlátok nélküli szabadság a szerelem,csintalan ujjaidba merítem tenyerem,elnyújtózva, buján kúszik meztelen…

Múltam rossz emlékei
Lehullik a lepel, a vér nem változott,szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,szavaid mögött érzett drága kincseket,utolsó percig mohón ízlelt életet. Búsan bolyongva kereslek földön, s égen,szerelemből szőtt vágyaink börtönében,fájón kínzó az álmokkal átszőtt magány,a hamvaiba hulló valóságfoszlány. Sárban ragadt, sajog sebzett büszkeségem,sérelmeim torz tükrébe árvult lelkem,a kopott remény ringatta őszinteség,hazug illúzióban rekedt üresség. Szívemet tépik…

Nem vagy már
A tegnap peremén végtelen már a sötét,szánalom kísérti a múló idő ködét,a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,az arctalan napokban fojtogató közhelyek. Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj,tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már,hamuként száll el minden édes látomás,magányomban bújik mellém az elmúlás. Hamis szerelemben született az áldozat,mihaszna sorsom nem kerget többé álmokat,mint a tátongó mélységben pislákoló…

Elveszett szerelem
Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,örökre átitatta, megmérgezte véremet. Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom,téli rideg világ költözött életembe,rabláncán a félhomály fagytól meggyötörve. Utamat nem lelem, szívem sem dobban már,lelkem kettétörve egyedül botorkál,az elmúlás, a múlt keresztre feszített,igazat kimondva csakis én veszítek. A bennrekedt szavak is…
- 1
- 2
- 3
- …
- 18
- Következő »