Az örök nyár illúziója
Tarka hátú, virágos rét pompájában,vibrál a lég, valahol messze botorkál,lenge, pipacsos koszorúval hajában,kacéran hajladozik, sok hetyke fűszál. Új útra kél,
Kategória: Verseim
Magányba zárt szív
Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett
Hintázunk
Magasba törve hintázunk,ívelő görbe szívdobbanásunk,s ha bírja majd a holnap,szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,valóra váltva minden belém képzelésed,emelkedésünkben a világ
Bús szimfónia
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek
Fényévnyi szerelem
Mosolyod bűbája édes tolvaj,finom szelídség szádon a sóhaj,sóvárgással átitatott hangulat,vágyakozásom rád lopja csókomat. Ajkadat hűsítő huncut forróság,balzsamos bőrödre hevült bohóság,csillagörvénye
Téli örömvilág
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,színek nélküli, fénytelen homályra,pihe-puha táncot járnak a hópihék,fehér ölelésbe csendesül a vidék. Selyemként terül szét
Por és hamu
Süppedő trágyában vergődik az élet,disznók közt fetrengve megkopik a lélek.Pokolra születtél,álmaid szétfújta a szél.Ez jutott, szenny és mocsok,örömfoszlányokra eltékozolt napok.A
Nincs menekvés
Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt
Szürke hajnalon
Csendleplét szétteregetve gyászol,semmibe fordul a lomha távol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol
Decemberi álom
Felhők habjain megbújva, az est honol,sötétségébe burkolózva kóborol,lecsukja csillag szemeit, némán figyel,varázsleplet húz, hófehér tenyerével. Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,suttogva
