Legszebb ajándék
Júliusi nyár égi szeretője,életet lehelt csöppnyi csemetébe,ragyogó, fényes csodaként születtél,arcod bájával, felsírva köszöntél. Legszebb ajándékot szemedben hoztad,tiszta, őszinte kedvességed adtad,te
Júliusi nyár égi szeretője,életet lehelt csöppnyi csemetébe,ragyogó, fényes csodaként születtél,arcod bájával, felsírva köszöntél. Legszebb ajándékot szemedben hoztad,tiszta, őszinte kedvességed adtad,te
Bimbóból fakadó színes világ,tavaszt ébresztő rózsaszín virág,szirmait bontogató szenvedély,kacér kikelet, tavaszi szeszély. Pajkos napsugarak szövik át,bozontos füzek aranyhaját,táncoló árnyékok bontják
Árad a fuvallat, szirmokat röptet,zizzenő avarágy szeli a csöndet,lágyan ringatózva az erdő vigad,mező zsibong lüktető élet sarjad. A gyűrött hegygerinc
Ajkaid nyomata, éltető zamat,forró csókokkal enyhíted szomjamat,viaszcseppként olvad rám gyertyalángod,örömmámor uralja boldogságod. Tüzem, mindent elhamvasztó éhségében,a vágyak ősi ösztöne hajtja
Lehullik a lepel, a vér nem változott,szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,szavaid mögött érzett drága kincseket,utolsó percig mohón ízlelt életet.
A tegnap peremén végtelen már a sötét,szánalom kísérti a múló idő ködét,a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,az arctalan napokban fojtogató közhelyek.
Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,örökre átitatta, megmérgezte véremet. Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,csalfa
Szürke fátyol agyamon,a helyemet sem találom.Hiába vagy nekem,ha a figyelmed sem érdemlem.Egy-két sör, pár szál cigi,s a szerelmet a szél
Véred izzó…Megperzsel!Szenvedély örömtüze,testedhez bilincsel.Lelked lángja,függőségem vágya!A gyönyör ígérete,ízes csáberő,mézédes nektárja.Csókod csókom csalja,éhezem a szádra.Ringó öledre…gyengéden érintve,bújok egy kicsit.Cirógatását kéred,vágyat szító
Parázsló párnákon,szétcsorog a mámor,friss eper ízét,kortyolom a szádból. Túlcsurran a borzongás,hömpölygő égi áradat,angyalok mosolya arcodon,mohón harapom válladat. Sóhaj sodorta ősi