Dalszöveg: Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett benne. Már nem zajong fájó kétségbeesésben,emlékek fojtogató ölelésében,a csend egyre csak mélyül, hallgatássá torzul,az élet keserűsége torkára szorul. Sötét éj árnyai közt árván bolyongva,átkos öregkor kopár kínját hordozza,félelem fonódik…