Minden egyes nap felteszem a kérdést,
vajon fogom e még érezni, azt a csodás érzést,
mely több, mint amit a bennem rejlő ördög kíván,
mit a pokol démoni angyala nekem kínál.
Hisz ő is benned lakozik én buja szépségem,
mégis te vagy az egyetlen reménységem,
ki nem csak testi örömöket szeretnél,
a legmélyebb titkaim őrzője lelhetnél.
Boldoggá tennélek egy életre,
társ lennék, ki óvna, s féltene,
több lenne ez, mint vágyódás,
nem csupán egy érzéki csalódás.
Melyből magadhoz térve már nem is érzed,
mit csupán a test kívánt, s nem a lélek,
az ellenállhatatlan, őrjítő, vad szenvedélyt,
a feloldozást kínáló mámorító kéjt.
Én most ennél többre vágyom,
az igaz érzelmeid is kívánom,
ismernem kell kit annyira imádok,
kiért a világba szerelmes szavakat kiáltok.
Magamba szívom hát gyönyörű lényedet,
így vállalhatjuk a következményeket,
mit e két bolondos szív együtt követ majd el,
s a kérdésemre egy határozott igennel felel.
