Koldul a lélek, félemberként szédeleg,
hazug illúzióban keres jeleket,
szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,
homályba borult világ keserű búja.
Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat,
feszül bennem, bilincset tör a gondolat,
büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel,
fussunk el messzire, szökjünk el a széllel.
Titkon menekülnék egy másik világba,
álarc nélkül, még a fájdalom sem fájna,
szökjünk meg szeretni, kezedért nyúlok,
leszel e velem és csak velem boldog?
Őrült, önfeledt paradicsomi percek,
kapaszkodnak az örömittas ingerek,
illatod párája pillangókat reptet,
magamba ittalak, így lélegzem benned.
Parazsad, mint az angyalok érintése,
elrejtelek, hegyek, felhők tetejére,
szeress, ígérj, gyönyörű szerelmem legyél,
sóhaja a szélnek, mikor rólunk mesél.
