Képzelet és valóság

"Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik!"

Szeretettel átszőtt vers

szeretetettel atszott

Hát megint egy évvel idősebb lettem,
ezt a napot valahogy sohasem sikerül felednem,
igaz úgy nem lenne rossz, ha közben fiatalodnék,
s a múltba nem csak a gondolataimmal kanyarodnék.

Oda vissza járnék kelnék,
mint némely filmekben a legnagyobb elmék,
kik időben és térben utaznak,
múltat, s jövőt kutatnak.

Én sajnos, ami volt azon már változtatni nem tudok,
a jövő kérdésében pedig csak találgathatok,
persze voltak dolgok, amiket megbántam,
legfőképp azokat, melyeket meg nem tettem, csináltam.

Alkothattam volna újat,
vagy csak találtam volna egy újabb utat,
melytől más lehetett volna az életem,
de most már a sorsom el nem cserélhetem.

Így kell élnem a jelent, s jövőt mi még titok,
melyben minden egyes nappal egy újabb ajtót nyitok,
vagy éppen teszem be magam mögött,
hisz az életemből, már oly sok mindenki elköltözött.

De emlékszel még a fonalra, mit együtt szőttünk?
s annak ellenére, hogy ebből már réges rég kinőttünk,
őrzöm még itt a szívemben legbelül,
hisz semmi sem történhet véletlenül.

S most már neked is itt a helyed,
kinek ma csak egy köszönömmel felelhetek,
hisz gondoltál rám, s köszöntöttél e napon,
s cserébe én, most e szeretettel átszőtt verset adom.

Post navigation

Írj megjegyzést

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

A kérdésem

Életemben nem…

Az üstökös

Végső sikoly