Adsz rá okot, feldúlt vagyok,
elmém lázas, tébolyodott,
otrombát mondok, haragosat,
átgondolatlan csúf szavakat.
Adsz rá okot, okos leszek,
megbékélve hiszek neked,
beszélj hozzám, mond el mi baj,
s nem tajtékzom, mint egy vihar.
Adsz rá okot, kedves vagyok,
mint a szemed, úgy mosolygok,
tekintetem csak rád figyel,
nem volt ilyen jó senkivel.
Adsz rá okot, boldog leszek,
veled alszom, s veled kelek,
mindig együtt, alig várom,
nincs is mire jobban vágyom.
De, arra okot, csak te adhatsz,
a szívembe örömöt csalhatsz,
mert én téged úgy szeretlek,
két karomból nem engedlek.
