Perverzió ez a vízió,
az élvezettől hangosan sikító,
vad vágyakat magába temető,
kielégíteni vágyó érzéki szerető.
Ez vagyok én, s ez vagy te,
a vágyainkat egymásért teremtve,
lehet bármilyen bűnös a gondolat,
érted, s veled az agy minden gátat lerombolhat.
A test, s a lélek most együtt tombol,
Az elme kikapcsol, semmire sem gondol,
csak téged imád, s követel szüntelen,
szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen.
Egymáshoz tapad, izzik a testünk,
Nem hűsít patakzó verejtékünk,
csókjaidtól a mennybe szállok,
mégis a pokol, mit a legjobban kívánok.
Átélni mindent mivel boldoggá tehetlek,
a tüzedben porrá hamvadva éghessek,
akarom, hogy akarj,
s ha kell a húsomba marj!
Tépd, szakítsd szét a testemet,
had legyen ez a legnagyobb élvezet,
mit senki más nem adhatott,
belőled én mindent akarok.
Lássam, ahogy a tested kéjesen vonaglik,
s eljutunk a kimondatlan álmokig,
átéljük ezt a mámorító víziót,
a végső kielégülést, a perverziót.
