Lelkem forrása simogató tekintetednek,
puha bőrödre suttognám, mennyire szeretlek,
egymásra merednek, némán hallgatnak a szavak,
ragyogásodtól gondolataim szétfoszlanak.
Ízlelem csókjaidat, szédítő a pillanat,
lélegzem lélegzésed, elszökik az öntudat,
bolondos lázban ujjaim finom táncot járnak,
ölelés hevében körénk fonódnak a vágyak.
Féktelen szerelem tomboló, édes tüzében,
egymást kutató érintések bűvöletében,
élvezettől kábán, lényemet magadba zárod,
az érzéki forróságot még jobban kívánod!
A perzselő lángok ellen tehetetlen vagyok,
veled elégni, lávaként hamvadni akarok,
lüktető szenvedély, görcsösen hangos reszketés,
végtelen sóhajok, se bűntudat, se menekvés!
Benned élek, s halok, ezerszer is feltámadok,
magukkal húznak testünkben dúló vad viharok,
mámorodtól megrészegült meztelen képzetem,
új erőt merít belőled boldogság végzetem.
