Kimondom én a legszebb női nevet,
az igazit, kit sosem feledhetek!
Ó édes Zsóka…
a forró szenvedély tüzes csókja!
Boldogságot tőled kaphatok!
Viszonzásként mit adhatok?
Az egyetlen életem,
érted epedő szívem!
Oly heves ütemet ver,
karom szorosan ölel!
Mostantól örökre a tiéd!
Szerelmes szavaim szállnak feléd!
Te vagy kire mindig is vágytam,
s most végre megtaláltam,
e gyönyörű szerelmet…
A benned lakó szépséget,
ezt az elbűvölő varázst,
az isteni műalkotást,
mit tested, s lelked nekem kínál,
szebb a legcsodásabb álmaimnál,
s a boldogságot…
Szívemre az orvosságot,
hisz te vagy az én mindenem,
egy életre a végzetem!
