… akkor aztán felkapta, a puskát anyuska,
s elkezdett futni, az a gaztevő apuska!
Egyszer csak megcélozta a golyóját,
mivel apus mással játszott bújócskát!
Csattant, s durrant hatalmasat a veszélyes fegyver,
de nem elégedett meg, a füstölgő fenékkel!
Üldözte tovább, azt a rosszcsont apát,
s vágta utána futtában a kapát!
Ártatlan vagyok én nem tehetek róla!
Kiabált hátra a lókötő papóka…
Persze, hogy is lehetne bűnös mind a kettő?
De mégis kihegyesedett a varázsvessző!
Természetesen ártatlannak tűnt a móka,
mikor a lánynak kilátszott a bugyogója.
De meg is tetszett ám a bestének,
papus meg adott a lány testének!
Csak megfogta neki a buta fruska,
s máris izgalomba jött a mókuska.
Nem lehet ilyenkor ez ellen mit tenni,
legfeljebb szénakazalban tűt keresni.
De nem találtak ott, csak ágaskodó vesszőt,
s, azt az édeset, magába oly behízelgőt.
Széttette a combjait, az a csintalan kis csalfa,
a duzzadó férfiasságot könnyen tőrbe csalta!
Megtörtént az a dolog, tiszta észveszejtő,
élvezte a helyzetet, huncut mind a kettő!
De nem tarthatott túl soká ez az irdatlan nagy öröm,
a hátán megmaradt, úgy belé karmolt a női köröm.
Apám tagadott mindent, csillagokat az égről,
így hozta ki anyámat a béketűréséből…
