...Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat, feszül bennem, bilincset tör a gondolat, büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel, fussunk el messzire, szökjünk el a széllel...
...Tovatűnt hősök, igaz magyarok, Nem lennétek büszkék, ha látnátok fiaitok. Elfeledték az egykori dicsőséget, Meglopják, eladják, az ősi örökséget! Elmúltak a századok, S mi magunk hozunk fejünkre gyalázatot!...
...Szeretlek! Egy tőmondat, mely elhagyja a számat. Szeretlek! Ennél szebbet, egyetlen szív sem kívánhat. Szeretlek! Jelentése, belőled minden. Szeretlek! Hisz te vagy, a legértékesebb kincsem...
...Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon, csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom, téli rideg világ költözött életembe, rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve...
...Betört napkorong lángnyelvén gyülekeznek, szürke lábbakkal taposva égi utat, búcsút intenek bánatos könnyeiknek, a gyöngyökbe zárt áldás lágyan simogat...
...Tested sziluettje, lobogva lángol, gyönyörébe mártózom, zubogó zuhatag mámor...
...Torkodon akadt a szándék, fényből sötétbe húzott az árnyék. Léted csapdája ordítva rád zárul, az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul...
...Kopott csizmában ballag, múlt poros útján, lassú léptű, rég elvesztett idő síkján, árva, magányba zárt szív bánattal telve, a remény lángja csonkig leégett benne...
...Szürke égbolt ontja sűrű könnyét, esendőn vágyja az élet hevét, cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág, odakint lassan elfolyik a világ...
...Szemeid tükrében keresem a lét értelmét, ragyogásukból fakadó mosoly szépségét. Arcod domborulatai elárulják az összes csodát, lassuló mozdulataim gyorsítják szívem ritmusát...
...A test, s a lélek most együtt tombol, Az elme kikapcsol, semmire sem gondol, csak téged imád, s követel szüntelen, szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen...
...Túlcsurran a borzongás, hömpölygő égi áradat, angyalok mosolya arcodon, mohón harapom válladat...
...Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem, tollpihe pihen az aranyló hajtincsen, s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll, szép arcod simítva mosolyod rám talál...
...Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban, porszemként bolyongsz az emésztő kínban, a valóság borzalmasabb, mint bármi, s a nagy isteni remény, túl parányi...
...Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, Hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik, Szabadon elérheted, bármit is szeretnél, Léted határain túlra repítő, friss hajnali szél...
...Árad a fuvallat, szirmokat röptet, zizzenő avarágy szeli a csöndet, lágyan ringatózva az erdő vigad, mező zsibong lüktető élet sarjad...
...Levegőm vagy! Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon. Veled lélegzem be a pillanatot, összebújva ezer buja hajnalon!...
...Gátlástalanul gátlásos vagyok, Még csak magamhoz sem nyúlhatok, feloldani feszültségeim nem merem, merengve nézek magam elé szüntelen...
...Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj, tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már, hamuként száll el minden édes látomás, magányomban bújik mellém az elmúlás...
...Kábult reszketésemmel lélegzem lélegzésed, vállamon szelíden simogató gyengédséged, mélyről feltörő hangodra simuló halk szavak, két szeretkezés között ölelkezve siklanak...
...Koldusa vagyok igéző tekintetének, pajkosan kacsint, pillanatra megremeg, véremben cseppjei szerelem tengerének, simogató habjában fürdetem lelkemet...
...Minden elcsókolt csókod íze, mézédes nektár áradata, ajkaimon pihen örökre, lüktető boldogság zamata...
...Fülemben még a nyári éj zenél, rólad mesél suttogó dallama, hangodat hozza távolból a szél, fájó szívem gyógyító balzsama...
...Léptek alá fehér foltos suttogás terül, elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül, elbomló lehelete kormos füstöt zihál, rideg vackán lapul, ólálkodik a halál...
...Nézd, lebegő szárnyait, szürkébe hajlanak a fények, szétszórják sejtelmes árnyait, börtönbe zárnak, fájó emlékek...
...Csend sötétjében zártam karjaimba testedet, hallgattam halk ritmusával dobogó szívedet, lehunyt szemhéjam alatt reszkető ezüst fény, éber álmom is rólad szól, gyönyörű tünemény...
...Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel, lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel, vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja, árnyként suhan a halál mérgező csókja...
...Szelíd szíve remeg két szép szemében, pattogó tűz duruzsol sparheltjében, esti áldás, örömvilág hull a házra, lobog a szeretet fénylő gyertyalángja...
...Azúrkék szemével kacsint az ég, összeolvad, reszket a messzeség, vándormadaraink visszatérnek, fecske, gólya búcsút int a télnek...
...Megfáradtan baktat a világ, arcunkra langy mosolyt rajzol, hűs szellő hozza leheletét, kertek alján az ősz csatangol...
...Néhány huncut pillantás, kedves mosoly, mi kettőnk között alakul, az már komoly, lehet tengernyi hibád, észre sem veszem, elveszett az okos fiú, elvetted az eszem...
...Gerinctelenek pusztító ura, szemfényvesztők leghitványabbika, arcáról bőre, sohasem hámlik, népének vérszívójává válik...
...Puha táncát lejtve elnémul a pillanat, Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat, Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod, Magamban látlak, bőrömön hordom illatod...
Szürke fátyol agyamon,
a helyemet sem találom.
Hiába vagy nekem,
ha a figyelmed sem érdemlem.
Egy-két sör, pár szál cigi,
s a szerelmet a szél tova is viszi?
Körülöttem emberek,
kiket szeretnek.
Csak én vagyok egyedül,
s a gondolat fojtogat legbelül.
Neked egy senki vagyok,
az sem számít, ha a magányomba fulladok.
Olyan, mint egy ócska idegen,
kihez nem fűz semmi érzelem.
Pedig, reméltem rám büszke lennél,
s így mások előtt is szeretnél.
De a szó elszállt, érzés meg nem maradt,
csak a megalázottság, ami rám szakadt.
Mert, ha nem is kértem,
de úgy néz ki, még ennyit sem értem!
