3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (12)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (7)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (20)
Alkotásaim Verseim Tavaszzsongás
Verseim

Tavaszzsongás

Halványan dereng a fény, hajnali harmatos ágyán ébred,
Lustán nyújtózkodik, megfakult mámoros álmokon lépked,
Meg-megcsillan, horizonton játszik, huncut mosolyt rejteget,
Lüktető tavaszzsongás, a napsugár álmosan tekinget.

Rügybe fakadt tavaszi fák ringó ölébe húz, csalogat,
Hűs szellő lapul a fűben, lengén átkarolva elragad,
Mézes csókját cseppenként itató virágtenger románca,
A szivárvány színű zsongó természet, önfeledt násztánca.

Nagyot nyújtózkodva, magasan jár, gurul a Nap lelkesen,
Fodros felhők habjaiban az elmúló idő végtelen,
Pajkosan kacsint, ujjongó öntudattal rezzen a lélek,
Lágy, lebegő lombokon, dallamokká szelídül az élet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum