Jéghideg hajnali fény,dermeszti a kinti világot,szívemben mégis melegség kél,lelkem újra kivirágzott. Némán hallgat a táj,megadta magát a télnek,nekem most semmi se fáj,nincs már mitől féljek. A vízcsepp is hófehér,apró kristály a menedéke,szólít meg egy tündér,szárnyal hangod kedvessége. Átfázott csöppnyi madár,rezzen a megfagyott ágon,ahogy karod karomba zár,megkapom azt mire vágyom. Sikítón süvít a…