3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (12)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (7)
3456tomef_Shot_taken_with_Hasselblad_prime_lens_realistic_Stop-Moti_c46d425a-1317-41de-889e-bc9bc955ec8e-gigapixel (20)
Alkotásaim Az elmúlás csendje
  • Verseim

    Az elmúlás csendje

    Mocskos vasárnap reggel,mondd, hogy nem ébredek fel,az életem, oly sivár,megváltó lennél halál. Agyam teremt csodákat,naivság, nincs bocsánat,gondolatom messze jár,magányom ordítva fáj. Haldokló napnak fénye,a sötétség örvénye,az utolsó szalmaszál,végtelen nyugalom vár. Látod, kicsit sem félek,ennél jobbat remélek,létezésünk, oly parány,ez a legvégső talány. Az elmúlás csendje,a lelkem legmélye,mit senki sem sajnál,halkabb a…

Archívum