Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,örökre átitatta, megmérgezte véremet. Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom,téli rideg világ költözött életembe,rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve. Utamat nem lelem, szívem sem dobban már,lelkem kettétörve egyedül botorkál,az elmúlás, a múlt keresztre feszített,igazat kimondva csakis én…