A dadaizmus központja a Cabaret Voltaire nevű kávéház volt, ahol művészek, költők és gondolkodók találkoztak. Itt tartották az első dadaista performanszokat és viták, amelyek szabadon kifejezték az örömöt és az ellenállást egyaránt.
Elterjedt Európában és Amerikában és több városban is jelentős közösségek alakultak ki.
A dadaisták művészetükön keresztül kifigurázták a hagyományos társadalmi és művészeti normákat, és a véletlenszerűséget, az abszurditást és a humorral átitatott lázadást helyezték előtérbe.
Lehíresebb alkotói:
Hugo Ball: Az egyik dadaizmus alapítója, a Cabaret Voltaire szervezője, és performanszművész.
Tristan Tzara: Dadaista költő, az „Anti-versek” című kötet szerzője, és a dadaizmus egyik elméleti vezetője.
Marcel Duchamp: Híres a „Fountain” című művével, amely egy wc-kagyló volt, és a művészet hagyományos értelmezését kérdőjelezte meg.
Max Ernst: Fantasztikus és szürreális festményeket alkotott, amelyek a dadaizmusból a szürrealizmus felé vezettek.
Jean Arp: Különböző médiumokban, köztük festészetben és szobrászatban is alkotott, és híres a véletlenszerűség és az absztrakció iránti szenvedélye miatt.
Hannah Höch: A fotómontázst alkalmazta műveiben, és kritizálta a női szerepeket és a társadalmat.
Sophie Taeuber-Arp: Absztrakt és geometrikus stílusban alkotott, és sokoldalú művész volt.
Francis Picabia: A dadaizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, aki különböző stílusokat és technikákat használt műveiben.
A dadaizmus azt hirdette, hogy a művészetnek nincsenek szabályai, és mindent megkérdőjelezhetünk. A művészek abszurd és lázadó műveikkel az érzelmeket, a politikát és a társadalmat támadták, és egy olyan művészeti mozgalmat hoztak létre, amelyek még ma is inspirálnak és provokálnak minket. A dadaizmus egy olyan lázadás volt, amely nemcsak a művészetet, hanem az emberi gondolkodást és az életet is átalakította.
