Antidepresszáns-elégia
Halkan, mégis gyorsan kopnak a vágyak,mint elnyűtt gumi, sztrádák peremén.Az emlékek megfakult, szürke árnyak,bolyongnak múltunk sötét tengerén. A test eszköz, mely kenőanyag nélkül,csikorogva tesz kényszerköröket.Agyunk naptalan, kalitkává szűkül,hol vak csend mér unalmas perceket. Nincs több kaland, csak olcsó áruházak,hol mindig akciós a kimért fagy.Polcokon szintetikus a gyalázat,rá kell döbbenned: csak árucikk vagy. A boldogság? Rossz, korszerűtlen rendszer,mit frissíteni, már szükségtelen.Szívünk…
Neon-noir altató
Kopott az este, mint egy torz kazetta,mit túl sokszor pörgetett vissza a vágy.A horizont elnyomott cigaretta,s mint boncasztal, vár az üres, kihűlt ágy. Néma szobákban hazug, süket tévék,villódznak rajtuk a kitalált arcok.A szívekben fagyott, gótikus mesék,függöny mögött suttognak meddő harcok. A dekadencia? Csak lila rúzsfoltegy meghasadt tükör éles peremén.Mi régen élt, ma már csak rothadó holtegy málladozó bérház emeletén. Testünk…
A Hamu Katlana: A romlottság éneke
Előszó Vannak helyek, ahol az idő nem múlik, hanem megalszik, mint a sebben a vér. A Hamu Katlana nem gödör és nem börtön: ez a világ utolsó, lázas lélegzetvétele. Itt a Nap már csak egy emlékezetből kikapart, vak heg az égen. A levegőnek fémes íze van, mintha az ember egy rozsdás kést nyalogatna.Ebben a színházban Sáfár az úr, aki a…
A völgy törvénye
A háború utáni világ nem omlott össze látványosan. Nem volt végső robbanás, amely mindent lezárt volna. Inkább, csak elcsendesedett. A horizont hamuszürkévé vált, a városok kiürültek, az utak mentén rozsdás járművek maradtak. A túlélők nem a romok között haltak meg, hanem lassan, egymás tekintetében.Így jutottam el a völgybe. Napok óta gyalogoltam. A térkép, amit találtam, már nem jelentett semmit. A…
Azúr tengerszemek
Bíbort izzad a fülledt alkonyat,ódon szobában megreped a csend,tizennyolc tél, s tizenkilenc tavaszhúsa feszül, hol langy pára dereng. Arany vízesés hajuk fonala,azúr tengerszemük igézve néz,lágy bőrükön vad kertillat remeg,míg a vágy, vér fonalával igéz. Selyem leplek halnak el a padlón,a zsengébb szűz még, reszkető madár,kecses dűnén szédül a mozdulat,míg nővérében felüvölt a nyár. Veszett csókokkal marja az ajkat,hűs tenyerében finom…
A fenséges ív dicsérete
Nem minden ifjú fara ékes, ám akadnak köztük,kiknek holdként ragyogó domborulata, kerek fehér,s a lágyan imbolygó tenger fövenyén szégyent levetkezve,feltárják mindazt, mit a sóvárgó test remél. Ujjakat, s nyelvet hívogató e bájos, ám sápadt hasadék,melyet az izzó napkorong pírja arannyal von körül,csorgó nyál patakkal rózsaszín kígyó bűvöli a vágyat,mely a megfeszülő ágyék fullánkjától gátlástalan kéjjé hevül. Mert nincs a földön…
Második élet
Mintha volna egy második testem,amit csak veled veszek fel.Abban bátrabb vagyok,a vállam nem húzódik össze,és a kezed alattnem magyarázkodom. Ebben az életbena vágy nem kér bocsánatot.Az ablakon túl autók kereke csikorog,de bennünk csend van,sűrű és meleg,mint egy titok, amit nem adunk oda a világnak. Azt mondják, egy élet jut mindenkinek.Én kettőt élek:egyet a fényben,egyet a bőröd árnyékában.És ha ez romlottság,akkor…
Dupla expozíció
Nézd,nincs ebben semmititok.Csak a matek.Egyszer élnikevés, mertelúszol a részletekben.Túlságosan fája hideg,túlságosan jóaz étel,és mire észbe kapsz,már vége isa sornak. Szóval nekemjár a repetázás.Kétszer kellitt lennem. Az első körbencsak a test vagyok.Aki éhes,aki fázik,aki elrontjaaz összes szerelmét,mert még nem tudja,hogy a szívnem izom,hanem egy lyukaszseb. De a másodikban!Ott már én vagyoka kamera.Ott már látom,ahogy álloka szakadó esőbenés nem sajnálommagam,hanem feljegyzem. Mert…
A tükör mögötti én
Nem elég egyszer végig csinálni.Nem elég ez az egyetlen,szűkös bőrkabát idő,amelyben mindig ugyanazt a teátkortyolgatom és ugyanazoktól az árnyaktólfélek a szobámban. Kétszer kell élnem.Egyszer, hogy érezzem a húst,a város huzatát az arcomon,és a vágyat, ami úgy feszül bennem,mint egy elpattanni kész húr. És még egyszer,hogy lássam is, mit csináltam.Hogy ott álljak a sarokban,mint egy idegen,és nézzem azt az embert,aki én…
Selyem és vér
Elza nyafka úrilány volt,gondtalan telt minden napja,szegénységről mit sem sejtett,féltve óvta édesapja. Kornél csélcsap fiatalúr,bár a lányt szívből imádta,más nők ringó csípőjét ismohón ambicionálta. Gondolták, a sors mostoha,fojtogató a kötöttség,ellopott szülői kincsrevágyott e bűnös közösség. Selyembe bújt finom testük,ragyogott a gyűrű, ékszer,hitték, hogy a nagyvilágbannem sújt senkit önző kényszer. Pest felett a szürke alkonyelnyelte a páros nyomát,üresen tátongó szekrénysiratta eltűnt…
Gomolygó végzet
Fásult unalom, rakodott rájuk,mint a por, az elmúlt szürke évekmélyén a vágy már csak emlék maradt,míg egy ködös örvénybe nem értek. Ott várta őket a gomolygó végzetdühe, mint alvilági lángoló ólomégette szét a polgári szemérmet,zsarnokként ülve vérrel festett trónon. A pállott éjben gátakat vág áta vágy, mint érdes rozsda, rágja széta józan észt, Lara sóvárgásaszorító igaként sebzi lelkét. Gellért keze…
Vígh János balladája
Vígh János ment a végtelenországúton, s a szétfoszlottkabátja alatt az éhséggyomrában kínzón csikorgott. Ács volt az istenadta, kiért a bükkhöz, s ha gyalujasiklott, a forgács úgy repült,mint hulló lányhaj fonata. De a műhelyajtón lakatrozsdásodott, s a falvakbankutyát uszítanak rá, hadologért kél, ily csapásban. Egy tanyánál megállt, hol ahúsos szalonna illataeresz alól úgy szállt felé,mint a túlélés záloga. „Egy falat kenyeret,…
