Süppedő trágyában vergődik az élet,disznók közt fetrengve megkopik a lélek.Pokolra születtél,álmaid szétfújta a szél.Ez jutott, szenny és mocsok,örömfoszlányokra eltékozolt napok.A bőrödbe égő veríték,hamis önámítás, hogy van segítség.Torkodon akadt a szándék,fényből sötétbe húzott az árnyék.Léted csapdája ordítva rád zárul,az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul.Az út végére darabokra hullva,fájón nézel a szárnyaszegett múltra.Feldereng az isteni remény,tehetetlen elmúlásod peremén.Majd emésztő tüzek, mélabú,s tested…