Képzelet és valóság

LÁSS.HALLJ.ÉREZZ

Decemberi álom

Felhők habjain megbújva, az est honol,
sötétségébe burkolózva kóborol,
lecsukja csillag szemeit, némán figyel,
varázsleplet húz, hófehér tenyerével.

Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,
suttogva időtlen reményt a széllel,
fagyos nyüzsgése most kedvesen érint,
boldogan dobbannak a szívek megint.

Emlékek foszlányán, gyertyát gyújt egy angyal,
kitárva karjait, szelíd ragyogással,
lassú percek ölében nyugszik a lélek,
semmivé válnak a kísértő lidércek.

Elakad a hang, csak érezd, milyen szép,
szikrázó szeretet, merész ábrándkép,
decemberi álom lágy ölelésben,
kacsint az élet, az ünnepi fényben.

Post navigation

Írj megjegyzést

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Az elmúlás csendje

Hintázunk

A gyönyör tánca

Újévi szerelmes köszöntő