Decemberi álom

Felhők habjain megbújva, est honol,
sötétségbe burkolózva kóborol,
lecsukja csillag szemeit, némán figyel,
varázsleplet húz, hófehér tenyerével.

Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,
suttogva időtlen reményt a széllel,
fagyos nyüzsgése most kedvesen érint,
boldogan dobbannak a szívek megint.

Emlékek foszlányán, gyertyát gyújt egy angyal,
kitárva karjait, szelíd ragyogással,
lassú percek ölében nyugszik a lélek,
semmivé válnak a kísértő lidércek.

Kacsint az élet az ünnepi fényben,
decemberi álom lágy ölelésben,
szikrázó szeretet, merész ábrándkép,
elakad a hang, csak érezd, milyen szép!