Hosszú volt a tegnapom,
fel sem kelek a holnapon,
ma még élek,
de jövőt már nem remélek.
Cserben hagytak barátok,
így teremtettem új világot,
ebben élem magányom,
folyton önmagam sajnálom.
Nem tudok innen kitörni,
muszáj e sorsba beletörődni,
sokáig küzdöttem ellene,
eltűnt az életem értelme.
S most, hogy nincs már érdek,
csak a sötét tények,
ég és föld között lebegve,
elszáll a lelkem örökre.
