A tegnap peremén végtelen már a sötét,szánalom kísérti a múló idő ködét,a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,az arctalan napokban fojtogató közhelyek. Örömök vágya kísért, kínzott...
Annyira gyönyörű, őt nézem szüntelen,törékeny testén folyton eltévelyedem,ő a legszebb lány, a szívem érte dobog,érzem, lelkem tüze egyre hevesebben lobog. Furcsa, bizsergető érzés ragad...
Írj megjegyzést