Életemben nem…

Tudattalan küzdelmében az akarat,
fátyolba burkolt agyamban alulmarad,
túl sokszor érzem, a hitem felőrlődött,
s mint életemben nem…
más világban keresnék reményt, örömöt.

Késői menhely a pozitív gondolkodás,
saját nyomorom tiporva a kilábalás,
Létben lézengő lélekként, kutatom utam,
s mint életemben nem…
kitaposott ösvényen sohasem járhattam.

Szeretnék békében, boldogságban hinni,
minden rosszat végleg elfeledve élni,
emlékeim a homályba veszhetnének,
s mint életemben nem…
édes bolondság végre felfedeznélek.

Bűntelen, szabadon szárnyalva repülnék,
millió társammal csillagként ragyognék,
csendben meglelném szívem titkos menedékét,
s mint életemben nem…
megtudnám a létem igaz, valós értelmét.