Kemény az élet

Napról napra nehezebb,
elviselni a sok szemetet,
mely először elemészt, magával ragad,
majd elárulod, megtagadod önmagad.

Beállsz te is a sorba,
s leszel saját elveid meghazudtolója,
de hiába kemény az élet,
ennyi sokat feladni, tán nem érné meg.

Nem lehet így gondolkodni,
hazug mosoly mögött bujdokolni,
mint teszi oly sok színű ember,
ki megszólalni, csak hátba támadva mer.

S ha nem árulod el önmagad,
belőled is csak egy földönfutó marad,
hiábavaló küzdelem, hisz látszat a viszály,
országát eladó hazug, csaló lehet csak király.

Mondj hát hazádért egy utolsó imát,
s keress más helyet, hol szebb a világ,
álmaid felejtsd el, most véget érnek,
rabszolgaként élhess, túl nagy árat kérnek.