Képzelet és valóság

"Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik!"

Az üstökös

az ustokos

Ó, te bájos, elbűvölő szépség,
magával ragadt a gyötrő éhség,
álmomban enyém lett a szerelmem szíve,
érezhettem milyen a szenvedély íze.

Egy mély sóhaj, s a gondolat mely elkísér,
álmaim szeretője győzelmet ígér,
kínzó fájdalommal vágyódom utánad,
hisz sohasem érhet véget e varázslat.

De, ismét csak látomás voltál kedvesem,
mely nem hagyja a boldogságot élveznem,
az űrben szálló, tova tűnő üstökös,
köztünk lévő vonzalom mégis örökös.

Talán nem is kellene többé aludnom,
inkább nyitott szemmel is rólad álmodnom,
látlak, édes mosolyod itt van előttem,
arcodon egy pillanatra eltűnődtem.

Lágy simogató szele a változásnak,
teremthetnék megigézett, új csodákat,
karjaimba bújhatnál, vígan, gondtalan,
nem lehetne a lelkem többé hontalan.

Mert éreznem kell, hogy érezhess engem,
nem szabad kezed soha elengednem,
csak mennék előre, s mutatnám az utat,
s megtalálnám, mit szerelmes szívem kutat.

Csupán egyetlen lét, melyben élhetünk,
de, mindenen átsegít a szerelmünk,
határt nem szabnának többé csillagok,
légy az üstökösöm, s legyünk szabadok!

Post navigation

Írj megjegyzést

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

A kívánságom

Újévi szerelmes köszöntő

Téli álom

A fény birodalma