A szerelem rabszolgái

Fogod kezem, s fogom kezed,
lelkedben létezem veled,
szárnyalunk magasan, szépen,
fenn az ég végtelenjében.

Testünk átjárja a tiszta fény,
vonzódásunk végzetes törvény,
rabok vagyunk, mégis szabadok,
börtönünkbe zárva boldogok.

A szerelem rabszolgái,
az édenkert krónikái,
regélnek, egy igaz vágyról,
mely tomboló tűzzel lángol.

Vágyom rá, s te is akarod,
felém húz, ölel illatod,
bújom bársonyos bőrödet,
érzem tenyérnyi szívedet.

Csókjaink érzéki ágyában,
babonázó bódultságában,
fodrozódnak a buja felhők,
sorsunk sodorják a lágy szellők.

Nászát járja közös életünk,
csillag óceánon lebegünk,
két súlytalan égi szökevény,
kéz a kézben szállunk, te és én.