Álmaink tavának partján ülünk meztelen,víz sem rezdül, tükör sima, nesztelen,csak figyellek, bámullak, mozdulatlan, némán,te is csak hallgatsz, tekinteted sem pazarlod én rám. Hallgatag gyász ez, mely szerelmünk siratja,Nem is érzek csábítást, mely testemre kihatna,de nem csak a test, a lélek is ura tettemnek,mégis mit legbelül érzek, egy ártatlan mozdulatra késztethet.…