Csendleplét szétteregetve gyászol,semmibe fordul a lomha távol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol a félhomály,harmatos hajnal hűvösébe tér,ellejti táncát a felbolydult szél. Bújik a fény, fodros fellegekben,a tegnapot morzsolom szememben,megint új kezdet, szorong a gondolat,ismét egy vég, elmereng a pillanat. Szürke égbolt ontja…