Lehullik a lepel, a vér nem változott,szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,szavaid mögött érzett drága kincseket,utolsó percig mohón ízlelt életet. Búsan bolyongva kereslek földön, s égen,szerelemből szőtt vágyaink börtönében,fájón kínzó az álmokkal átszőtt magány,a hamvaiba hulló valóságfoszlány. Sárban ragadt, sajog sebzett büszkeségem,sérelmeim torz tükrébe árvult lelkem,a kopott remény ringatta őszinteség,hazug…