Az építészeti fotózás egy olyan művészeti ág, amely az épületek szépségét, formáját és szerkezetét örökíti meg.
A története az első fényképezőgépek megjelenésével kezdődik, a 19. század közepén. Az épületek megörökítése gyorsan népszerűvé vált, mivel a fotográfusok felismerték az építészeti elemek és a fény játékának művészi lehetőségeit. Azonban a korai fényképezőgépek korlátai miatt, például a hosszú expozíciós idő miatt, az építészeti fotózás kezdetben technikailag kihívást jelentett.
A 20. század elejétől az építészeti fotózás fejlődni kezdett. Az építészet és az építészeti fotózás közötti szoros kapcsolat erősödött, és a fotósok elkezdtek részletesebb és kompozícióiban bonyolultabb képeket készíteni. A technikai fejlődések, például az architektúra objektívek és a középformátumú kamerák megjelenése, tovább növelte az építészeti fotózás lehetőségeit.
Az építészeti fotózás célja az építészeti alkotások bemutatása és megörökítése a lehető legjobb fényben. A fotósok arra törekszenek, hogy kiemeljék az épületek struktúráját, formáját, anyagát és textúráját. Az építészeti fotózásban fontos szempont a kompozíció, a vonalak és formák hangsúlyozása, valamint az épületek környezetének kontextusa.
Az építészeti fotózás az évszakok, a napszakok és az időjárási viszonyok változásait is kihasználja. A fény és az árnyék játéka jelentős szerepet játszik a fotók hangulatában és atmoszférájában.
Az építészeti fotózás segít az épületek élettörténetének dokumentálásában és az építészeti tervezés kreatív megjelenítésében. Ezenkívül mélyebb megértést és érzelmeket közvetít az ember és az építészet közötti kapcsolatról.
