Egy kapcsolat klímája
Előszó Az emberi élet egyik legcsendesebb, mégis legmélyebb tapasztalata az idő múlása. Nem a nagy események teszik igazán érzékelhetővé, hanem azok az apró, hétköznapi pillanatok, amelyek észrevétlenül kapcsolják össze a napokat. Egy beszélgetés egy kávézó teraszán. Egy nyári este túl hosszúra nyúló hallgatása. Egy őszi utcán kimondott félmondat. Egy téli délután, amikor már csak az emlékek maradnak.Ez a versciklus ezekből…
Tihanyi fények
Fényárban fürdik az apátság tornya,Hűvös fala lépteim árnyát vonja.Visszhang-dombon nyomomban könnyű por száll,Langyos szellő a lejtő ívén kószál. Perzselő levegő sziklákon remeg,Levendula lila illata lebeg.Csipkebokrok közt dél aranya éled,Kanyargó ösvény lankák mögé téved. Aranyház ormán ősi kőfal mereng,Belső-tó ölén lágy látomás dereng.Békésen áramlik titkos suttogása,Mélybe oldódik a nyár ragyogása. Keskeny peremről tekintek a kékre,Csillogó Balaton simul az égre.Vakító tükrén lenge…
Zsongó nádvilág
Zöld Zala-víznek bágyadó sodrása,Elhal, mint gyékény titkos suttogása.Míg korhadó sás fanyar pára-árja,A Kis-Balatont szelíd őszbe zárja. Tükröző vízén úsztatja az árnyát,Hófehér kócsag lassan tárja szárnyát.Smaragdos leplét tündérrózsa bontja,Kelyhe varázsát hűvös tóra ontja. Vén fűzfa ága hosszú ívben hajlik,Lombsátorában néma élet zajlik.Álmatag teknős csendes mélybe merül,Nyomában csíkhal gyökér mögé kerül. Bókoló kákán szitakötő kéke,Rezgő hártyáján megpihen a béke.Fürge vízipók ezüst szálát…
A súly emlékezete
Előszó Tizenhat naplemente egyetlen nap alatt.A súlytalanság nem könnyűség, hanem elhalasztott döntés.Odafent a test lassan elveszíti sűrűségét, a csont ritkul, a hangok torzulnak, a közelség elcsúszik. A gravitáció nem hiányzik – csak késik.A ciklus versei egy űrutazás történetét követik, de valódi tétjük nem a világűr, hanem az emberi megtartás kérdése. Mi marad belőlünk, ha megszűnik az, ami lefelé húz? Mit…
Strukturális összeomlás
Kijelzőkön vak rendszerhiba villog,strukturális összeomlás zúg, pattog.Vészjelző veri a szaggatott ritmust,a gép futtat egy végső algoritmust.Búg a szerver, fagynak az áramkörök,de a világűr némasága örök. Két ember sodródik fémkapszulában,vöröslőn pislákoló félhomályban.A mérnök még rendszert tesztel izzadva,szemében makacs túlélés, szikrázva.Az orvos megadta magát a csendnek,hátat fordít e technikai nesznek. Memóriájuk elmosódott térkép,szétesik minden civilizált érték.Családjuk arca pixelekre bomlik,mentális állapotuk gyorsan romlik.Sűrűsödik…
Antidepresszáns-elégia
Halkan, mégis gyorsan kopnak a vágyak,mint elnyűtt gumi, sztrádák peremén.Az emlékek megfakult, szürke árnyak,bolyongnak múltunk sötét tengerén. A test eszköz, mely kenőanyag nélkül,csikorogva tesz kényszerköröket.Agyunk naptalan, kalitkává szűkül,hol vak csend mér unalmas perceket. Nincs több kaland, csak olcsó áruházak,hol mindig akciós a kimért fagy.Polcokon szintetikus a gyalázat,rá kell döbbenned: csak árucikk vagy. A boldogság? Rossz, korszerűtlen rendszer,mit frissíteni, már szükségtelen.Szívünk…
Neon-noir altató
Kopott az este, mint egy torz kazetta,mit túl sokszor pörgetett vissza a vágy.A horizont elnyomott cigaretta,s mint boncasztal, vár az üres, kihűlt ágy. Néma szobákban hazug, süket tévék,villódznak rajtuk a kitalált arcok.A szívekben fagyott, gótikus mesék,függöny mögött suttognak meddő harcok. A dekadencia? Csak lila rúzsfoltegy meghasadt tükör éles peremén.Mi régen élt, ma már csak rothadó holtegy málladozó bérház emeletén. Testünk…
A Hamu Katlana: A romlottság éneke
Előszó Vannak helyek, ahol az idő nem múlik, hanem megalszik, mint a sebben a vér. A Hamu Katlana nem gödör és nem börtön: ez a világ utolsó, lázas lélegzetvétele. Itt a Nap már csak egy emlékezetből kikapart, vak heg az égen. A levegőnek fémes íze van, mintha az ember egy rozsdás kést nyalogatna.Ebben a színházban Sáfár az úr, aki a…
A völgy törvénye
A háború utáni világ nem omlott össze látványosan. Nem volt végső robbanás, amely mindent lezárt volna. Inkább, csak elcsendesedett. A horizont hamuszürkévé vált, a városok kiürültek, az utak mentén rozsdás járművek maradtak. A túlélők nem a romok között haltak meg, hanem lassan, egymás tekintetében.Így jutottam el a völgybe. Napok óta gyalogoltam. A térkép, amit találtam, már nem jelentett semmit. A…
Azúr tengerszemek
Bíbort izzad a fülledt alkonyat,ódon szobában megreped a csend,tizennyolc tél, s tizenkilenc tavaszhúsa feszül, hol langy pára dereng. Arany vízesés hajuk fonala,azúr tengerszemük igézve néz,lágy bőrükön vad kertillat remeg,míg a vágy, vér fonalával igéz. Selyem leplek halnak el a padlón,a zsengébb szűz még, reszkető madár,kecses dűnén szédül a mozdulat,míg nővérében felüvölt a nyár. Veszett csókokkal marja az ajkat,hűs tenyerében finom…
A fenséges ív dicsérete
Nem minden ifjú fara ékes, ám akadnak köztük,kiknek holdként ragyogó domborulata, kerek fehér,s a lágyan imbolygó tenger fövenyén szégyent levetkezve,feltárják mindazt, mit a sóvárgó test remél. Ujjakat, s nyelvet hívogató e bájos, ám sápadt hasadék,melyet az izzó napkorong pírja arannyal von körül,csorgó nyál patakkal rózsaszín kígyó bűvöli a vágyat,mely a megfeszülő ágyék fullánkjától gátlástalan kéjjé hevül. Mert nincs a földön…
Második élet
Mintha volna egy második testem,amit csak veled veszek fel.Abban bátrabb vagyok,a vállam nem húzódik össze,és a kezed alattnem magyarázkodom. Ebben az életbena vágy nem kér bocsánatot.Az ablakon túl autók kereke csikorog,de bennünk csend van,sűrű és meleg,mint egy titok, amit nem adunk oda a világnak. Azt mondják, egy élet jut mindenkinek.Én kettőt élek:egyet a fényben,egyet a bőröd árnyékában.És ha ez romlottság,akkor…
