Dalszöveg:
Csend, mint vastag fal ölel
Állok egyedül, senki sem emel
Szobám sziget, végtelen a tenger
Lelkem bolyong, árva, kósza ember
Bánat szőtte gondolatok fonala
Zúg, mint darazsak vad moraja
Néma szavak, élő hang helyett
Szívemben egykor vígan csengett
Magány rajzolta arcom ráncait
Tükörben látom a múlt nyomait
Homokszem pereg, hull a szürke porba
Ketyeg az idő, múlik perc és óra
Álmok fénye megkopott régen
Fakó árnyék minden reménységem
Nappalok, éjek egybe folynak
Mint folyók, mikor tengerbe halnak
Gondolataim, hulló falevelek
Szélben sodródva új tájra érnek
Nincs ki velem szállna messze
Egyedül vagyok, magamba temetve
Magány rajzolta arcom ráncait
Tükörben látom a múlt nyomait
Homokszem pereg, hull a szürke porba
Ketyeg az idő, múlik perc és óra
Magány rajzolta arcom ráncait
Tükörben látom a múlt nyomait
Homokszem pereg, hull a szürke porba
Ketyeg az idő, múlik perc és óra
Magány rajzolta arcom ráncait
Tükörben látom a múlt nyomait
Homokszem pereg, hull a szürke porba
Ketyeg az idő, múlik perc és óra
