Köd takaróba burkolózva,végtelen álmát alussza,kifakult, halott téli táj,átláthatatlan sűrű homály. Sötét, jéghideg éjjelek,a hold fényét sehol sem leled,rideg, kegyetlen táncra kél,süvítve tomboló északi szél. Deres ágakkal fehérednek,kopasz barackfák dideregnek,játsszák az éjszaka árnyait,kibontva a képzelet szárnyait. Fénytelen, jön a zord hajnal,Dermesztőn hideg faggyal,már reményt sem hoz magával,álmodjunk hát tovább a világgal.